Ismét egy interjú, most egy gyűjtővel!

Gyűjtői berkekben úgy ismernek Hancsi vagy Debrecenből aki nem cserél és nem ad el semmit. Kicsit járjunk utána dolognak bővebben, de előbb kezdjük a legelején! Mikor határoztad el, hogy sálakat fogsz gyűjteni?

Igen Hancsi vagyok aki nem ad és nem cserél, de segít ha tud! J 1995-ben kezdtem el meccsre járni és ekkor kezdődött el a gyűjtő szenvedélyem is. Elsőnek csak jegyek, matricák, fényképek szerepeltek a listán majd szépen bővült minden. Ma már szinte mindent gyűjtök (sálak, könyvek, zászlók, újságok) ami a lelátóval és DVSC-vel kapcsolatos, így elég tekintélyes a kollekcióm.

Útközben formálódott meg benned, mit is fogsz gyűjteni, illetve volt esetleg ami vagy aki hatással volt rá? 

A kezdet kezdetén egyetlen Szívtiprók sállal rendelkeztem és nem is nagyon érdekelt más. 1999-ben fogalmazódott meg bennem, hogy össze kellene szedni a debreceni sálakat egy csokorba, de ekkor mindössze 15-20 típus volt piacon. Aztán a Honvédség közbeszólt, besoroztak, így egy évig hanyagoltam a témát. Leszerelésem után viszont a szurkolói shopot vezettem Debrecenben, így rengeteg emberrel megismerkedtem, egyre többen tudták, hogy mi a célom és egyre több nyakbavaló került hozzám. Persze sokan félreértették az orientációmat, így nem csak DVSC sálakat kaptam ajándékba, hanem ki hol járt, hozott nekem egy-egy darabot, így már az elejétől fogva amolyan „mindenevő” lettem”. Egyszerűen nem volt szívem azt mondani, hogy „nézd ez mégsem kell”.

Van egy bizonyos cél amit el akarsz érni? Darabszám, vagy komplett kollekció?

 

Célom mindig is egy volt, a piros-fehér csapatom összes nyakbavalóját egyben tudni. Ez persze lehetetlen, mert számtalan változat készült az évek során és van, ami csak igen csekély számban. Persze azért rajta vagyok az ügyön és szerencsére minden évben gazdagodom egy-egy olyan sállal, ami csak álmaimban szerepelt. Aztán ott van az a része is a DVSC sálaknak amelyeket nem szívesen veszek, de mivel mind egy-egy változatot képvisel, ha van rá mód és lehetőség akkor beszerzem őket. Ezek azok a darabok, amelyeket a klub vagy valami hozzánemértő dobott piacra, igen borsos áron és kétes minőségben. Ezeket csak felajánlás, vagy diszkont áron való vétel után vagyok hajlandó a kollekcióba beilleszteni. Persze később majd bánni fogom ezt a fajta zsugoriságot, de legalább lesz miért „görcsölnöm” 15-20 év múlva is.

 

Mely sál(ak) volt(tak) ami legnagyobb “fogásnak” tartasz?

Hát van ilyen pár. Az Ultras DSI sárga-kék sálja, ami anno csak a négy alapítónak volt a csoportban és én ugye később csatlakoztam. Az első piros alapú Red Front sál, még 1991-ben készült belőle három darab. A Red Military-ból csak egyetlen próbaverzió van, de az nálam landolt. Ott van az összes SZUD-sál és ha minden igaz idén sikerül szert tennem egy Szívtiprók – Red Territory közös sálra még 95-ből, amiből szintén csak 4 van. A nem debreceni sálak közül ott van a Fighters Diósgyőr vagy az Ultras Nyíregyháza selyem, esetleg az Angyalok Kara kötött, de ezek még régen kerültek hozzám 1-1 baráti kontaktból, az értékük azóta növekedett így meg.

 Van egy blogod , amin temérdek dolog található, Mikor találtad ki ,hogy csinálsz egyet , és hogy kezdtél hozzá? Hátha kedvet kap más is egy ilyen fajta oldalhoz.

http://hancsi78.blogspot.co.uk/

Már évek óta gondolkodtam azon, hogy mi lenne az a felület ahol megfelelő módon a nagyközönség elé tudnám tárni a „hülyeségeimet” és végül a blogírás mellett döntöttem. Nem bántam meg, egész színes lett az oldal és havi ezren nézik meg a világ minden pontjáról. Pontosan két évvel ezelőtt kezdtem el a bejegyzéseket írogatni, melyekbe elsősorban a gyűjteményem darabjai kerülnek fel (nem csak sálak), illetve az általam meglátogatott stadionok, sportcsarnokok. Azóta persze bővült a tartalom és egy-egy csapat vagy csoport bemutatóval színesítem, amely bejegyzések gyakran népszerűbbek, mint a gyűjtemény bemutatása. Főleg a szurkolói részek aratnak osztatlan sikert. Én elsősorban a képekre fektetem a hangsúlyt, az információ közlés csak másodlagos, főleg a saját sztorijaimat írom bele, ami sokszor nem annyira érdekes és pontos, mintha „hivatalos adatokat” közölnék akár a sálakról, akár a stadionokról. Mivel én is szívesen olvasok hasonló bejegyzéseket, oldalakat ezért minden egyes gyűjtőnek vagy groundhoppernek javaslom valami hasonló „napló” vezetését.

 

Esetleg egy furcsa történet az egyik sálad megszerzéséről?

Igazából nincs ilyen. A sálaim nagy része csak szimplán hozzám került, vagy megkaptam ajándékba, vagy kifizettem, esetleg adtam érte csere darabot, de természetesen nem a sajátjaimból. Szerencsére szűkebb környezetemben jól ismernek, így ha valaki fellel egy általam nem birtokolt debreceni sálat az szól és megegyezünk, de sokszor a barátok, ismerősök még lelkesebbek mint én, így szó szerint örülnek, hogy segíthetnek. Amúgy se szoktam vagyonokat költeni sálakra, 6.000 Forint volt a legtöbb amit egyért kiadtam. Nem voltam soha jól eleresztve anyagilag, így harmóniába kellett hoznom az ultra mentalitásomat és a gyűjtő szenvedélyemet, ami olykor áldozatokat követelt az egyik vagy a másik oldaltól és akkor még élni is kellett valahogyan. Most egy kicsit stabilabban élek, de nagy összegeket továbbra sem adok a sálakért, maximum csak akkor ha valami nagyon ritka debreceni nyakbavaló kerül elém.

Terveztél e sálat a debreceni “sál palettára”?

Nem, soha. Ez nem az én asztalom volt és nem is tervezek tervezni! Maradok csak gyűjtő.

Hogy tudod megállni, hogy ne cserélj vagy eladj egy sálat is? Ennyire szívedhez nőttek?

Simán megállom. Anno elcseréltem az első fekete-fehér Szívtiprók sálamat egy miskolci focitornán egy Nitra szurkolóval, mert kicsit többet ittam a kelleténél és olyan jó „üzletnek” tűnt. Másnap viszont nem csak a pia miatt fájt a fejem, hanem az első sálam miatt is, ami igazából sokkolt és csak pár hét múlva nyugodtam meg, amikor tudtam pótolni. Azóta komolyabban fel se merült bennem, hogy megváljak bármelyik kincsemtől. Egyszerűen rá kellett jönnöm az zavar jobban ha elkerül tőlem egy már meglévő sál és nem az, ha nem sikerül megszereznem egy „hiányzó” darabot.

Szerinted adódhat olyan szituáció,hogy megválj a sáljaidtól? Lenne az az összeg?

Bevallom őszintén pár évvel ezelőtt tervben volt, hogy felszámolom a gyűjteményem nem debreceni részét. Külföldre költöztem, a sálak maradtak, a kezelés nehézkesebb lett és gondoltam miért ne, én már eleget gyönyörködtem bennük. Ez pár száz darabot jelentett volna, benne jó pár magyar és külföldi érdekességgel. Már kezdtem is érdeklődni a hazai gyűjtőknél az esetleges lehetőségekről, de páran túl türelmetlennek bizonyultak és mindenáron meg akartak szerezni egy-egy különleges példányt a kollekciómból én meg visszakoztam, mert már az is zavart, ahogy ezek a „bizniszek” kezdődtek.  Ekkor volt az a pillanat, lett volna az a pénz, csak a türelem nem volt meg mások felől. Azóta viszont még jobban bezárkóztam. Lefotóztam az összes sálamat, elkezdtem írni a blogot, felkerültek a képek és talán még intenzívebben gyűjtök azóta, mint azelőtt. Jelenleg nincs az a pénz, nincs az a szituáció.

Tapasztaltál e negatív dolgokat gyűjtésed során? 

Nem, nem nagyon. Mivel én kiesek a csereberéből, az alkudozásból, így jóval kevesebb negatív tapasztalatom van, mint azoknak a gyűjtőknek akik sokkal specifikusabban szedegetik össze a kollekciót és nagyobb összegeket is kínálnak egy-egy darabért. Én szinte csak gyűjtök, ráadásul ha nem tudok megszerezni egy adott sálat akkor sem esem kétségbe, majd legközelebb, de ha soha, az sem probléma.

Véleményed szerint mennyire van keletje vagy értéke a honi sálaknak külföldön?

 

Nincs nagy tapasztalatom, így ezt nem tudom reálisan megítélni. Az általános gyűjtőknek biztos jól jön egy-egy magyar csapat nyakbavaló, mert azért az nem olyan elterjedt, legalábbis szerintem, míg a csoportsálak mindig is értéket képviselnek, így annak bárhol van keletje.

Rengeteg képpel segíted a Sálerdő munkáját, te hogy látod az oldalt? 

Az oldal szuper, nekem mint „bámészkodónak” nagyon tetszik. Ha van időm akkor órákat vagyok képes egy-egy gyűjtő oldalán is szörfözgetni és nézelődni, így a sálerdő sem kivétel. Egyszerűen leköt a gyűjtemények nézegetése, mert tetszik, mert szép, mert az életem része. Az, hogy a magyar sálak felkerülnek egy oldalra szerintem nagyon jó kezdeményezés volt, ezért is próbálok segíteni ahol tudok.

Köszönjük szépen és további sikeres gyűjtögetést!

Sálerdő