A kilencvenes években javában bontogatták a szárnyaikat a honi ultra csoportok, s klubok is próbálták ajándéktárgyaik kínálatát növelni szurkolóik felé. Nos, ekkor Balatonalmádiban beindult a sálkészítés és fogyott a fonal rohamléptékben! Interjút készítettünk Nagy Zoltánnal avagy a Stadion-Kiadó cég tulajdonosával, aki anno rengeteg sálat gyártott a hazai piacra.

Kezdjük rögtön a legelején! Hogy jött nálad a futball iránti szeretet és miként vágtál bele, hogy ajándéktárgyakat gyárts?

Gyerekkorom óta sportjelvényeket és sportzászlókat gyűjtöttem. Felnőttként – kicsit kényszerből – vállalkozásba kezdtem. A fő profil a könyvkiadás volt, de szinte vele egy időben kezdtem a sálak kötését is. Ez 1996-ban történt. Az idő múlásával az ajándéktárgyak köre egyre bővült (sál, sapka, zászló, jelvény, képeslap, kulcstartó stb.).

Kis hazánkban szinte minden szurkolói csoport csináltatott sálat nálad, javarészt a kilencvenes években. Te hogy emlékszel vissza azokra az időkre?

A kezdetekben nehéz volt hirdetni, hiszen alig voltak lehetőségek. Akkoriban még gyerekcipőben járt az Internet, így más megoldást kellett találnom. Maradtak a sportújságokban való megjelenések. Egy kicsit engem is meglepett, hogy rövid idő alatt milyen sokan jelentkeztek. A siker titka az volt, hogy más gyártókkal ellentétben én kis tételben is vállaltam sálak kötését. Bizonyos típusú sálaknál akár tíz darabot is. Akkor sok kis csoport bontogatta szárnyait és keresett sálat. Nekik ez egy nagy lehetőség volt, hiszen ilyen kis tételben más nem vállalta a munkát.

Ugye akkoriban csak kocka formájú betűtípus volt megjeleníthető, milyen technológiával készültek a sálak?

A kezdetekben valóban csak feliratokat és kisebb – nem bonyolult – címereket tudtam kötni. Ezt természetesen a gép technikai lehetősége is befolyásolta. Csak olyan sálakat vállaltam, ami az én értékítéletemnek is megfelelt. A későbbiekben már én is jobban beletanultam a munkába így már bonyolultabbnak látszó feliratokat és címereket is vállaltam. De mint említettem a kötőgép behatárolta a minőségi változást.

Milyen darabszámban készültek a sálak, illetve volt lehetőség utánrendelésre?

Bizonyos sálaknál tíz darab volt a minimum, de sok csoport, vagy egyesület ennél jóval többet rendelt. Így azt mondanám, hogy tíz darabtól akár 200 darabig volt megrendelés. Neveket nem akarok mondani, de akkoriban szinte minden jelentősebb csoportnak készítettem sálakat. Természetesen volt lehetőség utánrendelésre, aki kérte. Én soha nem kértem tervezési díjat, csak darabár volt és persze postaköltség.

Amely csoportok készítettek nálad sálat, csak nekik lett kiadva az adott sálakból, vagy esetleg bárki rendelhetett belőle?

Ez a csoportoktól függött. Volt aki kifejezetten kérte, hogy csak ők – a rendelő – kaphasson a sálakból. Ezt természetesen tiszteletben tartottam, de a többség nem foglalkozott vele. Akkoriban szinte csak utánrendelés volt más nem érdeklődött a sála iránt. Csak az utóbbi időkben kaptam felkérést a gyűjtőktől, hogy ezekből a sálakból rendeltek.

Éreztél e késztetést arra, hogy a sálak haladjanak a korral és esetleg beinvesztálni valami újba?

Ez egy kényes kérdés! Az idő múlásával egyre többet foglalkoztam vele, de tudni kell, hogy ezek a gépek nem az olcsó kategóriába tartoznak. Ilyen fejlesztéseket, csak azok tudtak végrehajtani, akik csak ilyen tevékenységgel foglalkoztak. Nem kellett matematikusnak lennem ahhoz, hogy elvessem a fejlesztés gondolatát. Egy új gép ára akkor több mint két millió forint volt. A régi gépekre tervezett mintákat ezen nem lehetett megkötni. A raktáron lévő fonalakat nem tudtam volna felhasználni. Egyre kevesebb helyen – vidéki lévén csak Budapesten – lehetett fonalat venni. Így folytattam tovább a meglévő gépemmel tavalyig. A gép javítása alkatrész hiányában egyre több problémát okozott. Most ott tartok, hogy be kellett fejeznem a sálak kötését 18 év után.

A rendelések során esetleg találkoztál e valamilyen furcsa kéréssel?

Furcsa rendelések voltak ugyan, de egyik sem olyan amiről most beszélni tudnék. Voltak feltételeim, amikből nem engedtem. Többen kerestek meg, hogy egy másik csapat, vagy szurkolótábort gyalázó feliratokkal kössek sálat, de ezektől mindig elhatárolódtam. Egy két „Anti” felirattól eltekintve nem gyártottam sálat senkinek.

A sálakon kívül említetted, hogy foglalkoztál más ajándéktárgyakkal is, annak milyen sikere volt?

A könyvkiadást továbbra is folytatom (erről a weblapomon tájékozódhatnak www.stadion-kiado.hu) . A névválasztásom során (Stadion) sokan kerestek meg külföldről, hogy küldjek nekik magyar stadion képeslapokat. Ez késztetett arra, hogy ezzel is foglakozzam. Váratlan volt számomra, hogy milyen sikeres volt a külföldi gyűjtők körében. A zászló és jelvénykészítésben csak segédkeztem, hiszen ezeket nem én gyártottam. Az idők folyamán a kornak megfelelő ajándéktárgyakat is készítettem, de ezeket igazából nem reklámoztam. A sálak mellett sok – feliratos – sapkát, mellényt és pulóvert is kötöttem.

 Milyen véleménnyel vagy az oldalunkról?

Jó volt megnézni és felismerni néhány általam készített sálak képét. Sajnos én nem archiváltam a sálakat, csak egy lista van az összesről. További sok sikert kívánok a szerkesztőknek a honlaphoz.